Fenntarthatóan fejlődnek-e a településeink?

A Levegő Munkacsoport Országos Környezetvédő Szövetség tapasztalatai

A Levegő Munkacsoport - 1988-as megalakulása óta - jelentős részben a lakosság környezetvédelmi kérdéseket érintő egyéni és csoportos problémáinak orvoslásával foglalkozik. Tapasztalataink sokban egyeznek a Településügy – Országgyűlés Nyílt Nap c. összefoglaló megállapításaival.

1) Az önkormányzatok nem a település, a térség működésének komplex hatékonyságában érdekeltek, hanem a részfeladatok – sokszor pazarló összeredményt hozó – megoldását végzik. A település lakói és vállalkozói a környezeti állapot megőrzését és javítását, pihenésre, sportolásra, szabadidő eltöltésre alkalmas zöldterületeket, korszerű és megfizethető szolgáltatásokat, a munkahelyek létrehozását elősegítő kereteket, jó közbiztonságot és a társadalmi feszültségek tompítását igénylik. 

Igen vontatottan halad az együttműködés, a feladatmegosztás a szomszédos önkormányzatok között.

2) Megerősítjük a háttéranyag megállapítását (68. old. 2. sor): a törvény nem az önkormányzás, hanem a képviselőtestület jogait határozza meg. A gazdaságilag különösen kedvező térségekben (például: Balaton, Budapest és környéke) a képviselőtestületek – pártállástól függetlenül – a természeti és egyéb közösségi értékek piacra dobásával kívánják a kötelezően ellátandó feladatok és a szükséges források közötti egyensúlyt fenntartani. Vagyis körültekintő gazdálkodás helyett a vagyonfelélést választják.

Nem készíti el az önkormányzatok zöme a környezetvédelmi programját, mert az megkötné a kezüket a sokszor gátlástalan környezetrombolásban (túlépítések, átminősítések, laza feltételekkel történő értékesítések). Párbeszéd helyett elkeseredett érdekérvényesítési harcok folynak a lakosság és a képviselőtestületek között.

Mi indokolja, hogy Magyarországon a tőkemegtérülés az ingatlanszektorban két-háromszor gyorsabb az EU átlagnál?

3) A környezetvédelmet érintő kerettörvényeink megfelelnek az EU elvárásainak. Ezek alapján is lehetne a természetes és épített környezetet védeni. Hiányzanak azonban azok a végrehajtási utasítások, a szankciók és az ellenőrzés, amelyekkel megakadályozható lenne a törvények szellemével ellentétes, egyes egyének és csoportok rövid távú érdekeit érvényesítő gyakorlat. Az Európai Unióban és az OECD-ben is csak most kezdik felismerni, hogy az alapnorma, a fenntartható fejlődés nem biztosítható, ha a figyelmet csak a tőke és az áruk szabad mozgására, a magántulajdon védelmére koncentrálják.

Az önkormányzat a fenti szabályozási hiányosságok és a hiányos érdekeltsége miatt nem lép fel a környezet pusztításában, terhelésében érdekelt tőkeerős csoportok nyomásával szemben, még akkor sem, ha a törvény a helyi szabályozás szigorítására lehetőséget ad.

Az átalakulási szakaszban a közérdeket sajátos eszközökkel is védeni kell.

4) Az önkormányzatok környezetvédelem alatt legtöbbször csak a szennyvíztisztítást, a hulladékkezelést, esetenként az elkerülő utakat értik. A zaj- és légszennyezés elleni viszonylag kisebb költséggel járó beavatkozásokról, a zöldterületek megőrzéséről és bővítéséről, integrált víz- illetve hulladékgazdálkodásról szinte egyáltalán nem esik szó. Mostoha terület a környezetszennyezés megelőzése és a lakossági tudatformálás is, ellentétben az EU irányelvekkel.

„A fejlődés velejárója”, hogy nagyvárosban rossz a levegő, nagy a zaj és kevés a zöldterület. A rendszerváltás óta felgyorsult a városi zöldterületek fogyása. A terjeszkedés, az épületállomány romlása, a közterületek elhanyagolása, az egyéni közlekedési igények aránytalanul gyors növekedése az önkormányzatok passzivitását jelzi.

A kisebb településeken „a múlt öröksége, a földrajzi helyzet” miatt „lehetetlen” a mezőgazdasági termékek piacra jutása, rossz a helyi ellátás és nincs munkalehetőség. Holott az ellenkezőre is lehet példát találni. Több pénzt és fáradságot kellene fordítani azoknak az önkormányzatoknak a megismertetésére, amelyek hátrányos helyzetük ellenére sikeresekké váltak.

5) Az önkormányzati képviselőtestületek döntéseiknél kötelezően vegyék figyelembe a szakhatóságok és a helyi lakosság, a civil szervezetek véleményét. A jelenlegi területrendezési, építési engedélyeztetési eljárás szinte korlátlan jogosítványokat ad a helyi – laikus – képviselőtestületeknek. Sem a szakmai érveket, sem a helyi illetve térségi lakossági véleményeket nem kell figyelembe venni, csak a „törvényességet” kell betartani. A legtöbb környezeti konfliktust, visszafordíthatatlan károsodást ez a gyakorlat okozza.

A képviselőknek tegyék kötelezővé a közigazgatási alapvizsga letételét és a folyamatos képzést a választási periódusban. Növelni kell a szakhatóságok tekintélyét az intézmények feladatarányos finanszírozásával. A lakosság és a civil szervezetek valódi részvételét egyértelmű szabályokkal garantálni kell. Erre a 2001. decemberben az Országgyűlés által elfogadott Aarhusi Egyezmény jó alapot ad.

6) Hiányzik a támogatásokból megvalósuló fejlesztések koordinációja. Komplexebb programfinanszírozás, másfajta – többek között környezetvédelmi - mutatók számonkérése szükséges. A központi források hatékonyságát, a megtakarításokat nem 1-4 éves, hanem közép- és hosszú távon kell mérlegelni, a gazdasági, környezeti és társadalmi hasznokat együttesen optimalizálva.

Kevesebbet kell fordítani az orvosi ellátásra, ha már az iskolában tervszerű prevenciós tevékenység folyik (beleértve a jobb világítást, ergonómiailag megfelelő bútorzatot, sportolási körülményeket, az egészséges életmód oktatását). Nem elég a daganatos betegségek kezelésére többletforrásokat adni, ha tíz éve nem sikerült a budapesti szemétégető füstgáz-tisztítását megoldani. Hiába építi ki a befektető saját tőkéből a műszaki infrastruktúrát az erdő szélén álló lakóparkhoz, ha a karbantartás, üzemeltetés és a teljes humán infrastruktúra bővítése és működtetése az önkormányzatot, az ingázó forgalom növekedése az egész környéket terheli. 

7) Módosítani kell a finanszírozási rendszert, hogy az önkormányzatok elsősorban a lakosság és a helyi vállalkozások igényeinek (1. pont) kiszolgálásában legyenek érdekeltek. Nem a tevékenységet (iparűzési adó), hanem a spekulációt (földvédelmi járulék, telekérték adó) kell megadóztatni. Érvényesüljön a szennyező fizessen elv. A közpénzből finanszírozott fejlesztési hányadból származó haszon kerüljön vissza a közös alapba is, hogy a fejlesztések folytathatók legyenek. 

8) A rendszerváltás jelentősen felgyorsította a társadalom már korábban megindult szétszakadását. Ez a tendencia ma is erős, noha az EU irányelvek a társadalmi kohézió erősítését, az esélyegyenlőség biztosítását tartják kívánatosnak. E területen az önkormányzatok felelősségét és eszközeit növelni szükséges. Megoldást jelentene az államháztartás öko-szociális reformja, amely forrásokat teremtene a környezeti és kulturális értékek és a humán erőforrások felértékeléséhez.

Nem először került napirendre a településügyi törvény. A rendszerváltás óta felgyülemlett tapasztalatok megfelelő hátteret adnának új törvénycsomag kialakítására. Véleményünk szerint azonban az önkormányzati munka hatékonyságát – az állami, térségi és helyi feladatok összehangolásával és a helyi társadalom támogatásával - a jelenlegi keretek között is jelentősen javítani lehetne.