Ásványkincseink megóvásáért

Éveken át tartó előkészítés után beindult a párbeszéd a bányászat képviselői és a környezetvédelemi civil szervezetek között. A Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszervezete (BDSZ) 2006. október 10-én konferenciát szervezett, amelyre meghívta a Levegő Munkacsoportot is. A környezetvédő szervezet szerint az a fő probléma, hogy az alacsony bányajáradék (adó) nem ösztönöz az építőipari nyersanyagok újrahasznosítására. Magyarországon potom pénzekért lehet kizsákmányolni a természet kincseit. A KSH 2003. évi adatai szerint a ténylegesen befizetett járadék az építőipari nyersanyagoknál a kitermelés értékének kevesebb mint 1 százalékát tette ki. (Gondoljunk csak arra, hogy az áfa 20 százalék!) Tőlünk nyugatra ez már szinte elképzelhetetlen.

A Levegő Munkacsoport régóta hangoztatja, hogy a jelenlegi állapotok messze vannak a kívánatostól, azonban eddig alig kapott választ javaslataira. A mostani bányász konferencia előzménye a Levegő Munkacsoport által 2004-ben szervezett, a környezetileg káros támogatásokkal foglalkozó konferencia volt, ahol a téma először került megvitatásra. Idén tavasszal a Levegő Munkacsoport levelet írt több minisztériumnak, amelyben a környezeti szempontokra hívta fel a figyelmet (Bugyi környéki kavicsbányák, alacsony bányajáradék nem ösztönöz a nyersanyagok újrahasznosítására).
A földművelésügyi, a gazdasági és a környezetvédelmi minisztérium kedvező választ adott. A mostani konferencia pedig alkalmat nyújtott arra, hogy az egyes felek kifejthessék álláspontjukat.
A Levegő Munkacsoport képviseletében Szabó Zoltán tartott előadást, hangsúlyozva, hogy az építőipari nyersanyag-bányászat jelenleg nem fizeti meg az okozott környezeti károkat. Az építőipari nyersanyagok utáni átlagos bányajáradék befizetés 2003-ban tonnánként kevesebb, mint 10 forint volt, ami nevetségesen alacsony összeg. Egy teherautónyi „sóder” után még 100 forintot sem kell fizetni. Ez nyilvánvalóan nem fedezi még azokat a károkat sem, amelyeket a bányászat közvetlenül okoz (tájsebek, természetes élőhelyek pusztulása, a terület vízháztartásának megzavarása). Az építőipari nyersanyagok kitermelése ily módon jóval olcsóbb, mint a bontott nyersanyag felhasználása. Ezt meg kell változtatni, olyan árviszonyokat kell kialakítani, hogy az újrahasznosítás kifizetődőbb legyen. Ennek eszköze a bányajáradék megemelése. Ezáltal jobban megóvhatnánk természeti kincseinket és elősegítenénk az energiatakarékosságot is.
Rabi Ferenc, a BDSZ elnöke vitatta a Levegő Munkacsoport által bemutatott számításokat, és egyúttal ígéretet tett arra, hogy megvizsgálják az építőipari nyersanyag-bányászat által fizetett bányajáradék kérdését.

Kapcsolódó anyagok:
Maszek aranybánya
Kincs, ami nincs

Hírfigyelő